Olvasmányélmény….
Forrás: Életem Hírei | 2012 január 31.
Ma befejeztem Jane Austen Meggyőző érvek című könyvét. Beletelt egy kis időbe míg kivégeztem, pedig szeretek olvasni! Azért kölcsönöztem ki – imádok könyvtárba járni egyébként 
– ezt a regény, mert a Ház a tónál című filmben Sandra Bullock-nak ez a kedvence. Gondoltam mit veszíthetek, belekezdek. Nem gondoltam viszont, hogy ennyire vontatott lesz a cselekmény. A kiadás, amihez hozzá jutottam 289 oldal. Mellesleg nagyon szép, kemény fedeles, csodás képpel az elején, amilyennek valójában képzelné az ember a főhőst, Anne Elliot-ot. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kb. a 250. oldalig semmi izgalmas nem történik. Olyan unalmas, hogy többször kellett fél oldalakat újra olvasnom, mert azt vettem észre, hogy fogalmam sincs mi történik. Persze ez még inkább megnövelte az olvasás idejét. Az utolsó 30 oldalon viszont minden megtörtént, amit elvár az olvasó…. természetesen happy and, a jó elnyeri jutalmát, a rossz méltó büntetését (vagyis nem éri el célját ebben az esetben)….stb.
De hogy folytassam a tegnapi érzelgős szálat, bemásolom azt a levelet, amit Wentworth kapitány írt Anne-nek.
„Képtelen vagyok hallgatni. Szólnom kell magához, a rendelkezésemre álló módon és eszközzel. Belém hasít, amit mond. Kétség és remény közt gyötrődöm. Ne mondja, hogy elkéstem, hogy örökre elszálltak oly drága érzései. Hadd kínáljam fel ismét magam és szívemet, mely ma sokkal inkább magáé, mint volt akkor, mikor nyolc és fél esztendővel ezelőtt majdnem összezúzta. Ne állítsa azt, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy szerelme hamarabb kihűl. Soha nem szerettem mást, csak magát. Talán igazságtalan voltam, gyönge és sértődött bizonyosan, de állhattalan soha. Maga, egyes egyedül maga hozott engem Bathba. Csak magára gondolok, csak magáért tervezek – hát nem tudja? Lehetséges, hogy nem fogta fel vágyaimat? Nem vártam volna ki ezt a tíz napot, ha úgy tudnék olvasni érzelmeiben, mint amennyire hitem szerint maga belelátott az enyémekbe. Most alig tudok írni. Minden pillanatban hallok valamit, ami levesz a lábamról. Halkra fogja a hangját, ám én ennek a hangnak minden árnyalatát ismerem, és nem veszítek el egyetlen szótagot sem abból, amit más meg sem hallana – jóságos, nagyon, túlságosan is kiváló teremtés! Igen, valóban igazságosan ítél meg bennünket. Hiszi, hogy a férfiakban is van igaz ragaszkodás ás állhatatosság. Higgye hát, hogy forrón és megingathatatlanul ez él bennem.
F.W.
Mennem kell, s nem dőlt el a sorsom; de visszatérek ide, vagy követem társaságukat, mihelyt tehetem. Egyetlen szó, egy tekintet elég nekem, s tudni fogom, ott leszek-e ma este édesapja házában, vagy nem lépem a küszöbét soha.”
Szerintem gyönyörű!!!!! (L)
Szóval ajánlom ezt a regényt az olvasás szerelmeseinek! Jó szórakozást hozzá!
Ragaszkodás
Forrás: Életem Hírei | 2012 január 30.
A ragaszkodik, mint ige olyan szó, melynek három jelentése van az értelmező szótárban:
- szorosan, hűen követ.
- nem hajlandó megválni valamitől/valakitől. Valakihez hajlamból vonzódik.
- erősen kér valamit.
Ezek közül mostanában leginkább a 2. jelentése él bennem! Furcsa egy dolog! Amíg nincs,addig nem hiányzik, de miután van “percek alatt” megszokod, és ragaszkodsz hozzá. Utána már az a természetes, hogy mindig melletted van,és arra vágysz, hogy elalvás előtt még megölelhesd, reggel pedig ébredés után hozzá tudj bújni. Míg addig el sem tudtad képzelni,hogy nap mint nap találkozz valakivel,ezt követően csak azt a pillanatot várod,mikor megint Vele lehetsz.
Na,de még mielőtt bárki is mániákusnak hinne, csak a normális keretek közötti ragaszkodás figyelhető meg nálam mostanában! A legrosszabb az elválás! Nem az,amikor tudod,hogy másnap megint látod,hanem amikor tudod hogy 3-4 napig tuti nem. 
Olyankor érzem igazán, hogy fáj a lelkem. Nem tudom megmondani, hogy mi fáj, csak hogy valami nagyon a mellkasomban, és legszívesebben, a körülményeket figyelmen kívül hagyva, csak bőgnék…..
Persze vannak jó pillanatai is a ragaszkodásnak! Itt arra gondolok,amikor a külön töltött hosszabb idő után ismét találkozunk! Olyan jó megölelni, hozzá bújni,legszívesebben el sem engedném ilyenkor!
Úgy látom gyönyörűen csöpögősre és nyálasra sikerült ez a mai bejegyzés, na meg tartalmasra is! Na,de vannak ilyen napok!
Genetika…..
Forrás: Életem Hírei | 2012 január 27.
Van egy érdekes faja az emberiségnek: A NAGYSZÜLŐ Ő az,aki folyton aggodalmaskodik, mindig mindent jobban tud és szeretne mindenről értesülni. Csak úgy lehet beszélgetni, hogy ő is mindent halljon, semmi nem maradhat előtte titokban. A másik része a dolognak, hogy egyfolytában mindenen agyal és minden dologban kikéri a család véleményét, persze utána mégsem úgy teszi, ahogy tanácsolták….
Na,hát nekem jutott a NAGYSZÜLŐBŐL három. Leltár szerint egy nagyapa és két nagymama. A nagyapám már nem él, de furcsa egy szerzet volt. Mivel úgy tartja a mondás, hogy halottakról jót vagy semmit,így nem kommentálnám őt. Legyen elég annyi, hogy nem az a tipikus, unokákért rajongó nagyapó volt….
A két nagymamám viszont két véglet: az egyik nem igazán foglalkozik azzal, hogy mi a szitu velem, elég önző szegénykém. A másik viszont mindnenben “naggyyon” okos. A falra mászom tőle általában!!!!!! Minden reggel,amikor jön hozzánk elhatározom, hogy kedves és türelmes leszek vele, de kb. fél óra után elszakad a cérna…. Folyamatosan károg, meg nyávog, hogy ez a baja,meg az….. Ki vagyok tőle!!!!! Minden nap ugyanaz a műsor…..elmagyarázni neki, hogy szarul szedi a bogyókat, mit kellene csinálnia,hogy jobban legyen és hogy menjen be a kórházba,hogy rendesen ki tudják vizsgálni!
Vajon én is ilyen leszek,ha megöregszem????Mindig fogatkozom, hogy nem, én tuti nem, de hát a genetika….. sosem lehet tudni, hogy mivé lesz az ember vén korára. Az tuti, hogy nem leszek annyira bolond,ha én maradok utoljára,hogy egyedül fogok élni egy nagy házban, ahol még annyi sincs,akihez két szót szóljak. Akkor inkább beköltözök a Balaton partján valami idősek otthonába. Kell annál jobb??? Nem hiszem!!!
Kezdetek…
Forrás: Életem Hírei | 2012 január 26.
Hogy hogyan is kerültem ide??? Egy beszélgetés alkalmával, egy akkor még kedves barátom azt ajánlotta,hogy írjak blogot, hátha hasznát veszem még valamikor! Miért??? Erről majd később! Több napig kerülgettem a Nők Lapja Café oldalát, meg regisztráltam. Most pedig tessék, itt az első bejegyzés.
Itt tartok tehát most! A legnagyobb kérdés,ami foglalkoztat a mai morcos, csontig hatoló hideg idő után, hogy MIKOR LESZ MÁR NYÁR????!!!!!
Kicsi a világ :-)
Forrás: Életem Hírei | 2012 január 31.
Szeretnék még egy mai élményt megosztani Veletek!
Délelőtt, miután magamhoz tértem, felkerekedtem,hogy bevásároljak. Feltett szándékom volt ellátogatni ez egyik közkedvelt szupermarketbe. Röpke negyed óra metrózás és 5 perc séta után meg is érkeztem a csodás, piros homlokzatú, sárga betűs üzletbe.
Épp a felvágottas pultnál bámészkodtam,amikor megpillantottam Vadon Janit, amint arrafelé tolja a kis bevásárló kocsiját. Gondoltam, maradok még egy kicsit és jól megnézem magamnak. Válogatni kezdett a virslik között és nagyon tanácstalannak látszott. Állampolgári kötelességemnek éreztem,hogy segítségére siessek, és gyorsan ajánlottam neki az egyik fajtát, amit magam is gyakran fogyasztok.Ő pedig kedvesen rám mosolygott, és elengedett egy “Tényleg?”-et arra a megnyilatkozásomra, hogy az adott termék igazán finom. 
Még egy ideig lézengtem a boltban, kb. negyed órát, addig kedvenc rádiósunk végig a megfelelő virsli kiválasztásával foglalatoskodott. Remélem szerencsével járt!
És,ha nem lett volna elég egy napra egy celeb, este még sikerült “rajta kapnom” Kánya Katát kutyasétáltatás közben. Sokkal fiatalabbnak tűnt mint a tv-ben!
Bejegyzés jelentése
Tovább a teljes bejegyzéshez